Néhány éve, egy GKI megújító vizsga előtt beszélgettem néhány buszsofőrrel. Régi motorosok voltak, jóval 2008 előtt szerezték meg a jogosítványukat, így mivel a GKI kártyával kapcsolatban a türelmi idő nekik 2013. szeptember 10-ig tartott, így az még csak a második busz GKI vizsga volt, amin részt kellett venniük. Zsörtölődtek, hogy a tanfolyam miatt napokra kiesnek a munkából, számos fuvarfeladatot le kellett mondaniuk. Ma már senkinek nem kell ilyesmi miatt aggódni, hiszen a busz GKI vizsga előtt online, e-learning formában is felfrissíthetjük a tudásunk.
A beszélgetés közben az egyik kolléga felidézte egy régebbi élményét. Albániába vitt egy sporteseményre szurkolókat, és egy új társat kapott az útra, egy fiatal sofőr személyében. Gondolta, hogy milyen kellemes lesz így, a négykezes fuvarfeladat, lesz alkalma kicsit pihenni is, nézelődni is. A busz utasai 16 és 35 év közötti fiatalemberek voltak. Nem volt velük semmi gond, ahogy ő fogalmazott, tisztelettudó vidám srácok voltak, énekeltek, iszogattak egész úton. Persze őket is kínálták, de természetesen nem éltek a lehetőséggel. A fiatalember kezdte a vezetést, semmi gond nem volt, suhantak a pályán. Később cseréltek, a történet mesélője vette át a volánt, haladtak is szépen városokon, országokon át, amikor az utasok szerették volna, megálltak, ilyenkor jellemzően hideg sörökkel, és az adott települést ábrázoló hűtőmágnesekkel tértek vissza. A buszon nejlonzacskókba gyűjtötték a szemetet a srácok, ami persze jellemzően üres sörösdobozokból állt. Ha véletlenül kiborult valami ital, azonnal feltörölték. A megállások alkalmával pedig lehozták a buszról az összes szemetet, és kidobták. Az idősebb kolléga mondta is újdonsült társának, hogy voltak előítéletei a szurkolókkal kapcsolatban, de ilyen normális csoportot még életében nem vitt.
Amikor elfáradt a tapasztaltabb kolléga, átadta a volánt fiatal partnerének. Igen ám, de pont elérték azt a szakaszt, amikor az útjuk albán hegyiszerpentineken vezetett. Jobbra sziklafal, balra sokszáz méteres szakadék. Az addig magabiztos fiatal buszvezető elsápadt, szemmel láthatóan nem vezetett még ilyen terepen buszt. A pihenni készülő kollégájának szólt, hogy ez nem lesz így jó. Fél. A kolléga nyugodtan elkezdte neki mondani, hanyasba tegye a buszt, mennyivel menjen, mikor fékezzen, mikor gyorsítson kicsit ki, mikor kezdje gyorsan alászedni… Bíztak benne, hogy hamarosan félre tudnak állni cserélni. Eközben a buszon az addig jókedvű fiatalemberek is elkezdtek pánikolni, hiszen azt érzékelték, hogy a sofőr, akinek a kezében van az életük, nem tudja megoldani a feladatot. Mindenki a szeretteit hívogatta, szó szerint készültek a szakadékba zuhanásra. „Nagyon szeretlek Anya!” „Ha hazaérek egyszer épségben, esküszöm elveszlek feleségül!” „Ne haragudj főnök, hazudtam! Nem vagyok beteg, Albániába jöttem meccsre, de most le fogok zuhanni!” Ilyen, és hasonló mondatoktól volt hangos a busz. Sajnos sehol nem lehetett félreállni. Végül a tapasztalt kolléga instrukcióinak köszönhetően épségben leértek a hegyről. Amikor félre tudtak állni, a fiatal sofőr remegő kézzel elszívta élete első cigarettáját. Ekkor odalépett hozzá egy magas, kigyúrt, teletetovált fiatalember, és azt mondta:” Hallod? Te inkább autópálya-menő vagy. Ne erőltesd a hegyet.” Itt kiszakadt mindenkiből a feszültség, percekig sírva nevetett az egész társaság, még szegény „autópálya-menő” barátunk is. Végül a szurkolók odaértek a mérkőzésre, nyert is a csapatuk, és biztonságban haza is tértek.
Persze a GKI vizsga nem készít fel az ilyen szituációkra. Leginkább a tapasztalat, a gyakorlat segít, hogy minden körülmény mellett biztonságosan tudjuk vezetni a ránk bízott járművet.