Egy GKI tanfolyam után siettem a nővéremékhez, családi rendezvényre. Az egyik unokahúgom elkezdett érdeklődni, hogy mivel foglalkozom. Mondtam, hogy teherautó, kamion és busz sofőr bácsiknak tartok képzést, amit úgy hívnak, hogy GKI tanfolyam. A végén, aki ügyesen levizsgázik, kap egy igazolványt, amit úgy hívnak, hogy GKI kártya. Elmondtam, hogy a buszvezetők tanfolyama az Autóbuszvezetői továbbképzés, a kamionosoké, teherautó sofőröké pedig a Tehergépkocsi-vezetői továbbképzés. Természetesen van, aki buszt és teherautót is vezet, és itt jött az Összevont képzések felsorolása.
Persze azt is elmondtam, hogy mi minden másra is van még szükség, például ezekre a járművekre külön kell jogosítványt is szerezni, ami a szüleinek van, B kategóriás, az ezekre a járművekre nem elég. Szót ejtettem a sofőr kártyákról, tachográf korongokról is, valamint különböző fuvar és szállító levelekről. Elképedve hallgatta, hogy milyen szabályozásoknak kell eleget tenni, ha az ember ilyen hatalmas járműveket szeretne vezetni. De éreztem, hogy nincs kielégítve ezzel a kíváncsisága. Mondta is, hogy jó, ezt érti, de mi kell még ahhoz, hogy valaki fuvarozó legyen?
Nos, valóban vannak egyéb feltételek, szempontok. Gondolok itt az emberi, személyiségbéli képességekre. Nyilván eltérő személyiség szükséges a hosszú, magányos teherszállítási feladatokhoz, mint mondjuk a gyermekszállításhoz.
A buszvezető munkája során emberekkel dolgozik. Vegyesen fordulhatnak elő utasai közt felnőttek és gyerekek. Kiemelkedő koncentrációs képességre van szükség, hogy bármi is történik a buszon, az ne vonja el egy pillanatra sem a sofőr figyelmét az útról, és magáról a közlekedésről. A buszvezető olvasók egész biztosan napestig tudnák sorolni, hogy mi mindennel találkoztak már, a fejüket eltaláló frizbitől az ölükben landoló hányásig. Saját tapasztalataimból a legextrémebb az volt, amikor egy szurkolókat szállító buszon az italtól elérzékenyült fiatalember váratlanul puszit nyomott a buszvezető tarkójára. Ő elmosolyodva csóválta a fejét, magában megjegyezte, hogy na ilyennel azért ő sem találkozott még, de a szemét végig az úton tartotta, a többi utas biztonságára is felügyelve. Ugyancsak a hasonló esetek miatt végtelen türelemre is szüksége van a buszvezetőknek. Az empátia is fontos, hogy az utasok akár meglepő igényeihez is a lehetőségekhez mérten tudjon és akarjon alkalmazkodni.
A teherautó és kamion sofőröknek egészen másban kell erősnek lenniük. Magas monotonitástűrésre van szükség, különösen a hosszabb utakon. Nehéz úgy összpontosítani végig, hogy az embert gyakorlatilag nem éri inger, halad, sokszor még a táj is unalmas, kies. Éles látásra, jó fókuszra is szükség van, hogy a felrakodásnál ki tudják szűrni, ha például az Áru, vagy a csomagolás sérült, és ezt természetesen így dokumentálva elkerüljék a későbbi számonkérést. Bár a feladó dolga a felrakodás, a címzetté pedig a lerakodás, tudjuk, hogy a gyakorlatban bizony a legritkább esetben marad ezekből ki a sofőr, így megfelelő fizikumra is szüksége van.
Ezekkel a válaszokkal már elégedettebb volt az unokahúgom, azt hiszem ilyesmire gondolt, amikor megkérdezte, hogy mi kell, ahhoz, hogy kamion és busz sofőr lehessen valaki. Őt a Tehergépkocsi-vezetői továbbképzés, az Autóbuszvezetői továbbképzés valamint a GKI tanfolyam még nem igazán érdekli, de mint minden kisgyermek, nyitott, és kíváncsi a világra, az emberekre. Könnyen lehet, hogy majd ha egyszer osztálykirándulásra mennek, és a fiúk labdázni akarnak a buszon, eszébe fog jutni ez a beszélgetés, és rájuk szól, hogy ne zavarják a sofőr bácsit.