Néhány éve karácsony tájékán beszélgettünk busz GKI vizsga előtt néhány sofőr kollégával. A téma a karácsonyi ajándékok okozta rendkívüli kiadások, az ehhez adódó GKI vizsga ár, és a téli utakhoz leginkább idomuló gumiabroncsok voltak. Szóba kerültek gyártók, a fogyasztás alakulása, és persze kalandos történetek, amik leginkább a nem megfelelő gumikhoz kapcsolódtak.
Korábban mindenki csak legyintett, ha a négy évszakos abroncsok szóba kerültek. Jellemzően az volt a kialakult vélemény, hogy a négy évszakos gumik tulajdonképpen semelyik évszakban nem állják meg a helyüket. Nyáron nagyobb fogyasztást generálnak, és jobban kopnak, emellett a tapadásuk sem megfelelő, télen pedig csúsznak, és a hideg is jobban megviseli őket, mint a téli gumit.
Mostanra a gyártók megértették, hogy ha minőségi termékeket tudnak előállítani, akkor arra komoly igény lehet, hiszen az évszakok közti szerelés, csere nem csak extra kiadás, de időveszteség is. A gyártók versenyének egyértelmű nyertesei pedig mi, felhasználók lehetünk. Ma már kijelenthetjük, hogy valóban vannak olyan négy évszakos abroncsok, amelyek minden időjárási körülmény közepette is kellő tapadást tudnak nyújtani, egyéb elvárásainknak is eleget tudnak tenni, többé-kevésbé.
Egy buszvezető társunk mesélte, hogy valamikor a 80-as évek elején az egyik nagy állami vállalatnál dolgozott buszvezetőként. A vállalathoz tartozó óvoda kis növendékeit, és persze a két kísérő óvónőt vitte Galyatetőre egy kellemes, 1 napos téli kirándulásra. Egy Ikarus 211-es volt alatta, alapvetően szerette, könnyen kezelhető busz volt. Egy probléma azonban volt vele, meglehetősen kopott nyári gumik voltak rajta. A sofőr jelezte is a vezetőjének, hogy nem biztos, hogy jó ötlet ezzel menni hóban a hegyekbe. A válasz annyi volt, hogy majd legfeljebb lassabban mész.
A csapat gond nélkül megérkezett a parkolóba. Ott minden parkolóhelyet letaposott, jeges hó borított. Szerencsére hétköznap lévén nem volt rajtuk kívül senki a parkolóban, így a sofőr igyekezett úgy megállni, orral a parkoló kijárata felé, hogy az indulás, és a felszállás egyszerűbb legyen.
Néhány óra múlva, amikor véget értek a hógolyócsaták, indultak volna haza. A busz kerekei az óvatos gázadás ellenére is kipörögtek, és az enyhe lejtőn a busz szép lassan a vízelvezető árokba csúszott. Kormányzással annyit tudott korrigálni a vezető, hogy ne boruljanak fel.
Szerencsére azonban végül nem kellett a buszban várniuk éjszaka a biztos fagyhalált, másfél, két óra múlva megjelent az erdészet parancsnoki UAZ terepjárója, mert egy aggódó szülő felhívta az erdészetet, hátha tudják, mi történt az ovisokkal. Két fordulóval levitt mindenkit a gyöngyösi vasútállomásra, ahonnan vonattal mentek haza. Az állomáson már vártak rájuk az erdészek által értesített szülök, és a gyerekek izgalmas kalandként élték meg a történéseket. A sofőr fegyelmit kapott, mert nem megfelelően felkészített járművel állt ki a fuvarfeladatra…
Manapság gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy fuvarozó, főleg, ha személyszállítással foglalkozik, ne megfelelő abroncsokat használjon. Lehet ez akár négy évszakos gumi, hiszen az is megfelelő, biztonságos. Azonban azért a jó minőségű nyári gumi és kiváló téli gumi még mindig jobban teljesít a teszteken (a megfelelő időjárási körülményeket szimulálva), mint a legjobb négy évszakos társaik. A biztonság a legfontosabb, de azért ne feledkezzünk meg a vezetői kártya és az érvényes GKI kártya meglétéről sem, mert bizony ezek hiányában is csúnyán ráfázhatunk!