Minden sofőrt néha elfog az érzés, hogy bizony rég volt a legutóbbi GKI vizsga. Aminek valószínűleg eljött az ideje, az a lejárt GKI kártya meghosszabbítása. A GKI megújítás előfeltétele a GKI tanfolyam, ami lehet tantermi, de manapság jellemzően online, elearning rendszerben zajlik. Ezt követheti a gyors GKI vizsga.
Azonban van, amikor késik a lejárt GKI kártya meghosszabbítása, megfeledkezünk róla. A beszélgetések során kiderül, hogy van olyan kolléga, akitől még sosem kérték el, van, aki azt mondja, hogy Ausztriában rendszeresen elkérik, amúgy máshol jellemzően soha, sehol. Bárhogy is legyen, a kártya érvényessége előfeltétele annak, hogy fuvarozhassunk. Van azonban egy szomszédos ország, ahol komoly hagyományai vannak a szabálysértések alternatív, személyre szabott büntetési tételeinek. Romániában már a rendszerváltás előtt is el lehetett intézni sok mindent 2-3 Amo szappannal, vagy egy csomag zsilettpengével.
Ezzel a hagyománnyal az óta sem sikerült teljesen szakítaniuk, a közelmúltban napvilágra került néhány érdekes eset. Észak-kelet Romániában történt tavaly, hogy egy közlekedési kihágás elkövetőjét az előzékeny szervek rendőrautóval vitték az ATM-hez, ott biztosították, hogy zavartalanul kivehesse a nekik szánt kenőpénzt, és két fontos tanulsággal távozzon. Az egyik, hogy be kell tartani a KRESZ előírásait, a másik, hogy mindig legyen nálunk készpénz.
Ennél is meglepőbb egy másik szabálytalan közlekedő esete, akinél sem bankkártya, sem készpénz nem volt. Így a szabályokat rugalmasan kezelő rendőröknek a raktérből némi sajtot, valamint túrót vett elő, jó étvágyat kívánt hozzá, majd zavartalanul folytatta útját. Bár a tejtermékek kétségtelenül egészségesek, ez a fajta elfogultság nyilvánvalóan nem szolgálja az ország megfelelő közlekedési moráljának a kialakulását.
Saját személyes tapasztalatom román kalauzokkal volt. A rendszerváltás után néhány évvel, nővéremmel és néhány barátjával Erdélybe mentünk vadkempingezni. Vonattal mentünk, és az odaúton a román szakaszon megjelent egy kalauz, aki miután sajnálattal nyugtázta, hogy a jegyeinkkel minden rendben, észrevette, hogy a kalaptartón a hátizsákom átlóg a nővérem fölé. Éreztette, hogy ennek a fele sem tréfa, ha nem fizetünk neki a helyszínen egy igazából teljesen nevetséges összeget, nagyjából egy üdítő áráról volt szó, akkor sajnos le kell szállítson minket a következő állomásnál. Annyira abszurd helyzet volt, hogy elvi okokból ennek semmiképpen nem akartam eleget tenni, de leszállni sem volt kedvem. A gordiuszi csomót 2 darab pilóta-keksz segítségével vágtam át. Ezeket jóízűen elfogyasztotta az egyébként barátságos vasutas, és további jó utat kívánt. A pénzforgalomba olvadó egyéb javak használatára szintén meglepő példa volt akkor számunkra, hogy a patikában miután ficamra kértünk egy kenőcsöt, a visszajárót 3 fájdalomcsillapító tabletta formájában kaptuk, mivel a patikában nem volt apró. Amikor rákérdeztünk, hogy mi ez a 3 tabletta, a hölgy magától érthetődő természetességgel mondta, hogy ha kificamodott valamink, akkor biztosan fáj, jól fog az jönni.
A kenőpénz megítélése a mai napig meglehetősen megoszlik a társadalmon belül. Van, aki azt mondja, hogy jóval egyszerűbb volt minden a szocialista időkben, amikor tudta az ember, hogy kinek mennyit kell adni, ha azt akarta, hogy valami el legyen intézve. Azonban egyre többen vannak, akik többre értékelik a tiszta viszonyokat, és szívesen járják végig a törvényes utat, még ha ez néha hosszabb, bonyolultabb is. Hosszú távon csak a teljes transzparencia garantálhatja a jogbiztonságot, hiszen egy adott ügymenet elakadásakor nem tudunk a hatóságoknál a tisztességgel megfizetett kenőpénzre hivatkozni. A GKI megújítás esetében erre nincs is szükség, hiszen manapság már rendkívül egyszerűen elérhető mindenki számára a gyors GKI vizsga.